Dr. Belák Sándor emlékév

Enying Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 386/2018.(XI.28.) számú határozatával döntött arról, hogy Enyingen a 2019-es évet dr. Belák Sándor emlékévvé nyilvánítja. Ezzel szeretne Enying városa további lépést tenni, hogy ezt a páratlan emlékművet ismertté tegye a településen lakók, a felnövekvő generációk és a városba látogatók számára. Alább olvasható dr. Belák Sándor professzor munkásságát bemutató cikkrészlet, mely a Magyar Reumatológusok Egyesületének 2018. évi 59. számú Tudományos folyóiratában jelent meg*. 

"Belák Sándor professzor 1886. július 17-én született Enyingen. Egyetemi éveit Budapesten töltötte, itt avatták orvosdoktorrá 1910- ben. Egyetemi tanárrá való kinevezése előtt előbb a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a Tangl Ferenc által vezetett Általános Kórtani Intézetben dolgozott, majd később a Gyógyszertani Intézet tanársegéde és a „kísérletes pharmacologia” magántanára lett. A Debreceni Egyetemre 1921-ben nevezték ki a gyógyszerhatástan egyetemi ny. r. tanárává és a közegészségtan h. tanárává, valamint a Gyógyszertár felügyelőtanárává. Az 1922/23. és az 1923/24. tanévben az Orvostudományi Kar dékáni feladatait is ellátta.

Kutatómunkája kezdetén eleinte bakteriológiai és haematológiai tanulmányokkal foglalkozott, majd kolloid-kémiával, éspedig a vérsavó fehérjefrakcióinak analízisével. Később a vegetatív idegrendszer és az immunitás kapcsolatát, majd a környezeti hatásoknak a vegetatív idegrendszerre és az immunválaszra gyakorolt hatását tanulmányozta. Ismereteit külföldön is bővitette, Berlinben a Charité Klinikán dolgozott.

1933-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Általános Kórtani és Bakteriológiai Intézetének professzora és igazgatója lett.

1941-ben a gyakorló orvosok számára könyvet írt a vizeletvizsgálatról. Későbbi munkásságára a „kondicializmusnak” nevezett kóroktani kutatás jellemző. Ebben az öröklött tulajdonságok és a környezeti hatások (az ún. biotróp faktorok, közöttük az időjárárás) szerepét vizsgálta és hangsúlyozta. Debreceni, budapesti és bécsi vizsgálatai alapján kimutatta a diftériajárványok és a Nap–Hold- tevékenység 11 éves periódusai közötti összefüggést. Meteorológiai és bioklimatológiai közleményei ki vannak függesztve, és ma is láthatók a párizsi Pompidou Centerben.

A környezeti hatások közé sorolta a balneoterápiát is. Figyelme ezzel a reumás betegségek felé fordult. 1937-ben a budapesti Rheuma és Fürdőkutató Intézet igazgatója lett. A reumával kapcsolatos munkássága termékeny gondolkodásmódot fejlesztett ki a reumatológus orvosok között.

Munkásságát 88 közlemény és három reumatológiai továbbképző könyv jelzi. Igazgatói tevékenysége alatt intézeteiből több mint 500 közlemény jelent meg.Tanítványai közül 5 egyetemi tanár, számos orvostovábbképzésben dolgozó doktor és kandidátus került ki.

A II. világháború után egészsége megromlott, és 1947-ben Budapesten elhunyt.

Egészségi állapotának romlását nagyban elősegítette, hogy igazságtalanul megfosztották az intézet vezetői beosztástól, és csak közvetlenül halála előtt rehabilitálták, mert kiderült, hogy az ellene szóló vádak igaztalanok voltak."

* Belák Sándor, az Uppsalában élő virológus, egyetemi tanár a Magyar Reumatológusok Egyesülete fennállásának 80. évfordulójára írt, és akkor szóban elhangzott köszöntőjének egy részletét közöljük

2019-01-18 12:23:38